Pestiek a Budai utczában - Egy kiállítás képei
Muszorgszkij 1874-ben komponálta az Egy kiállítás képei című zongoraciklusát. A mű létrejöttének szomorú oka volt: a zeneszerző egyik legközelebbi barátja, Viktor Hartmann festőművész tragikus hirtelenséggel elhunyt. Mindössze 39 éves volt. Hartmann emlékére posztumusz kiállítást rendeztek Szentpéterváron, amit Muszorgszkij is megtekintett. A kiállított képek hatására a zeneszerző elkezdte megírni zongoraciklusát, hogy így tisztelegjen fiatalon elhunyt barátja előtt. A mű rengeteg feldolgozást megért, az előadásban Ravel nagyzenekari átiratát hallgathatjuk meg.
Az Egy kiállítás képei bábok segítségével kel új életre, rendhagyó formában. Az előadás kiindulópontja ezúttal nem a képzőművészet, hanem az élet maga. Ebben a történetben a "kiállított képek" különböző élethelyzetekről mesélnek; kezdve a születéstől a gyermekkoron és a fiatalságon át, egészen az öregkorig. Barátság, mely áldozatul esik a szerelemnek. Szerelem, mely véget ér, mielőtt kiteljesedhetne. Érthetetlen és feldolgozhatatlan halál. Egy eseményekben és érzésekben gazdag élettörténet pörög végig fényképalbumszerűen a szemünk előtt. A lírai mozgóképsorozat végül egy nagyobb, és több, hozzá kapcsolódó kisebb sorsot rajzol ki előttünk, melyek elmesélése terápia is egyben; útmutató a boldogság felismeréséhez, az élet tragédiáinak megértéséhez és elfogadásához, illetve a tovább lépéshez.
Az előadás előtt maga Muszorgszkij is felbukkan, hogy megemlékezzen Hartmannról, és felidézze a zongoraciklus keletkezésének körülményeit.
Játsszák: Apró Ernő, Aracs Eszter, Fülöp József, Ivanics Tamás, Nyirkó Krisztina, Szörényi Júlia
Dramaturg: Nagy Orsolya
Koreográfus: Szőllősi András
Tervező, rendező: Hoffer Károly