Az  Égig érő Mesefa  első virága: MEDVE-ÉNEK
vogul mondából írta G. Szász Ilona

„Nyírfakéreg kicsi kosaram  hej-regő regékkel teli-teli…”

Így kezdi mondókáját a Kismedvéről  az énekek tudója. Na meg a világot ügyelő Nagymedvéről.  Bár valaha ő is csak csetlő-botló mackókölyök volt, nemde?
Annyi bizonyos, hogy  valamikor réges-régen, amikor a Nap és a Hold még  égi kunyhójában lakott, a sztyeppei  állatok között  sompolygott az Ezüstróka,a zúzmarás cirbolyafenyők fölött  vijjogott a Fehérfejű Halász-Sas és  a jeges folyókban fickándozott a Tokhal,minden halporontyok fejedelme.
S hogy miként lelt közöttük  barátokra  a mi kis mackónk?
Erről szól a mi mesénk!
”jég olvadása, folyó mosolya: az én dalocskám nem fogy el soha…”

Író: G. Szász Ilona
Tervező:  Balla Gábor
Zeneszerző Rozs Tamás
Játssza:  Krucsó Júlia Rita
Muzsikus:  Kormos Z. Zsolt

Rendező:  Rumi László

Bemutató: 2016. január 30. 16 óra